Kindle DX (DeluXe)

2011. február 3., csütörtök

PRC készítés házilag 11.rész - .prc9 - Linkek és jegyzetek

2/03/2011 05:12:00 du. | Bejegyezte: S. Hercegfi | Bejegyzés szerkesztése

PRC készítés 9.

Linkek és jegyzetek

Van a mai szövegeknek egy olyan elemük, amely a számítógépek és főleg az Internet megjelenése előtt még vágyálom se lehetett. Az aktív hiperlink-ről beszélek, amely képes a szöveg egyes távoli részeit konkrétan összekötni. És amikor "távoli"-t említünk, akkor ezt szó szerint kell érteni, mivel az Internet korában a másik szövegrész akár a Föld túloldalán is lehet. A hiperlink olyan eszköz, amit a papírkönyvek világa csak halvány utánzatként képes megvalósítani névmutatókban, lábjegyzetekben vagy kereszthivatkozásokban. Mindegyikhez az olvasó aktív lapozgatása kell, nem beszélve a többkötetes munkák kereszthivatkozásairól, amikor is az adott kötetet még elő is kell túrni a könyvtár polcairól. Ezzel szemben a digitális változatban csak egy kattintásnyira van a plusz információ. Persze, csak akkor, ha a szöveg készítője veszi a fáradságot, hogy ezzel a hasznos eszközzel is segítse az olvasóját.

A mostani leírás tehát azzal foglalkozik, hogy miként is lehet egy száraz "betűről-betűre" szövegből egy aktív digitális változatot csinálni. Előre elárulom: ugyanúgy, ahogy egy weboldal esetében csinálnánk. Nem véletlen, hiszen végül is a Mobipocket PRC is HTML formátumra alapul, így a hiperlinkek megoldása is sokban megegyezik a webes technikákkal.

1. HTML alapok

A hiperlink két elemből áll. Egyrészt kell egy jelölés a szövegben azon a ponton, ahová a linkkel átugorhat az olvasó, másrészt kell maga az aktív szövegelem, amire kattintva végre tudja hajtani az "ugrást". Ez utóbbi aktív elem az <a...> tag-el hozható létre, ha az tartalmazza a célpont pontos címét egy "href" attribútumban. Így néz ki HTML kódban egy minimális, de működőképes link:

<a href="valami.html#link01">Ide kattints!</a>

Az "Ide kattints!" felirat a böngészőkben (vagy MP Readerben) megjelenített szövegben leggyakrabban kék aláhúzott formázást kap, jelezve, hogy linket tartalmaz. De mivel az <a...> ... </a> közé bármi rakható, így az alap szövegen kívül más HTML elem, például kép is működhet linkként. Persze még egy-két attribútummal meg lehet bolondítani a link-taget, de a mi gyakorlatunkban az ilyen extrák nem használatosak.

Érdekesebb a hiperlink második eleme, a szövegbeli jelölés. Ha valaki már vizsgált hiperlinkes DOC fájlból készült HTML kódot, akkor azt tapasztalhatta, hogy azokon a pontokon, ahová egy link mutat, egy

kódhoz hasonló bejegyzés található. Mivel ez semmi aktív elemet nem határoz meg, értelemszerűen vagy van a nyitó-záró elemek között valami, vagy nincs, a dolgon semmit nem változtat. A "name" attribútum értéke megad egy egyedi azonosítót, amit a böngészőprogramok (vagy a MP Reader) arra használnak, hogy a linkekre kattintáskor megtalálják ezt a célpontot a szövegben. És itt jön a csavar. Habár egy hiperlinkes DOC-ból készült HTML kódban a fenti <a name=...> jelöléseket találjuk, a HTML szabvány (és főleg az XHTML) nem köt minket az <a...> tag használatához! Bármely tag-ben elhelyezett bármely azonosító jelzésként működik, ha az "id" attribútumnak adjuk meg értékként. Azaz az induló példa <a href="valami.html#link01"> hiperlinkje nyugodtan mutathat bármilyen HTML tag azonosítójára:

<table id="link01"> ...

A hiperlink tökéletesen működik így is. Tehát a DOC konverzióból kapott <a name=...> jelölőket meghagyhatjuk, de ha kézzel kell a HTML linkelésébe belenyúlnunk, akkor nyugodtan írhatjuk az egyedi azonosítókat az adott szövegrész egyébként is ott lévő HTML tag-jébe.

A HTML szövegekbe "name" vagy "id" attribútumokkal bevitt egyedi azonosítókat háromféle módon használhatjuk az aktív elem "href" attribútumában.

- fájlnév és jelölő (href="valami.html#link01"), ez megegyezik a fenti példával, a linkre kattintva a böngészőprogram (vagy a mobi) a megadott fájl megnevezett azonosítójával jelölt pontjára ugrik. Látható, hogy az egyedi azonosító megadásakor egy #-jelet kell eléírni, hogy tényleg szövegbeli címként értelmezze a program a karaktersorozatot.

- csak jelölő (href="#link01"), ha elhagyod a fájlnevet, akkor az egyedi azonosítót a programok automatikusan az aktuális fájlra értelmezik. Ezzel a módszerrel lehet a linkekkel a fájlon belül ide-oda ugrálni.

- csak fájlnév (href="valami.html"), ha az egyedi azonosítót hagyod el, akkor értelemszerűen a programok a megadott fájl legelejére ugranak a link használatakor. A megadott fájlnév a szokott HTML konvenciókat követi. Ha csak a nevet és a kiterjesztést írod be, akkor a linket tartalmazó fájl mappájában próbálja a cím-fájlt a program megkeresni (a mobiban ez használatos!). Ha eléírod a teljes (vagy részleges) útvonalat is, akkor az így megadott mappában keresi a fájlt. Ha pedig internetcímmel együtt adod meg, akkor természetesen a világháló megfelelő pontjára fog a link mutatni (kerülendő!).

2. Linkek készítése Word-del

Ennyi HTML alapozás után érdemes végigvenni azt a módszert, ami használata során gyakorlatilag nem is találkozunk a fent részletezettekkel. Mivel a szöveget eleve Word-del készítjük fel, a hiperlinkek rendszerét is érdemes a szövegszerkesztővel beállítani. Majd a MP Creator konverziója automatikusan működőképes HTML kódra fordítja a linkeket.

A művelet első lépése, hogy azokra a pontokra, ahová az olvasót vezetni szeretnéd, a Beszúrás menü Könyvjelző... pontjával rakj ki egy könyvjelzőt, amelynek a párbeszédablakban adjál meg egy egyedi azonosítót:

Az azonosító csak betűvel kezdődhet, de ez nem jelenti azt, hogy szöveges fantázianeveket kell beírogatnod, szükség esetén jobb megoldás lehet az egységes jelzéstípus+sorszám.

Ha már léteznek a szövegben azok az azonosítók, ahová a linkekkel az olvasót irányítod, akkor elkészítheted magát az aktív hiperlinket is. Ehhez jelöld ki azt a szövegelemet, amire majd rá kell kattintani, ezután a Beszúrás menü Hiperhivatkozás... pontjával nyisd meg a párbeszédablakot:

Itt válaszd a "Dokumentum adott pontja" listát, ahol megtalálod a korábban berakosgatott könyvjelzőidet. Válaszd ki a linkhez tartozó könyvjelzőt, és egy OK megnyomásával a program el is készíti a működőképes hiperlinket a szöveg két pontja között.

3. Külső hivatkozások linkelése

Ha jobban megnézed a hiperhivatkozás párbeszédablakát a Word-ben, akkor megtalálhatod a "Létező fájl vagy weblap" módot is, amit korábban a tartalomjegyzékre mutató link készítésekor használtunk.

Amennyiben a feldolgozandó szöveged több fájlból áll, vagy külső képfájlokat kívánsz linkekkel hozzáfűzni a PRC-hez, akkor itt adhatod meg a fájlnevet, és a "Könyvjelző" gombra kattintva előkerülő listában az adott fájlon belüli könyvjelzőpozíciót.

A fájlon belüli hiperlinkekkel szemben a külön fájlos linkelésnél figyelmesebben kell eljárnod. A winchestereden szerteszét található belinkelt fájlok csak akkor lesznek elérhetőek a PRC-ben is, ha a Creator azokat is hozzácsomagolja. Ezért ezeket a fájlokat is fel kell venni a MP Creator publikációs listájába az Add File művelettel:

Mivel a Creator csak bizonyos fájltípusokat hajlandó használni (HTM, HTML, JPG, GIF stb.), ezért vagy már eleve elkészíted az ilyen formátumú változatokat és a Word linkeléseknél azokra hivatkozol, vagy a publikációs csomag összeállításakor hozod létre és másolod a publikációs mappába a belinkelt fájlokat. Fontos, hogy a PRC-be kerülő minden fájl olyan formában együtt legyen a publikációs mappában, ahogy a Creator használni tudja, és a linkelés rendszere ezen a csomagon belül egyértelmű és hibátlan legyen. (Ha elszúrnád, a Creator Build művelete úgyis figyelmeztetni fog, hogy hiányzik valamelyik link által mutatott célfájl.) A linkelés rendszerét ilyen többfájlos esetben mindig a publikációs mappában gyülekező HTML fájlok kódjában utólagos javításokkal tudod véglegesíteni. Egyrészt a Word által a href="..." címekbe mentett abszolút mappacímzést kell relatív címzésre átírni, másrészt javítani kell a belinkelt fájlok kiterjesztését, ha azokat a publikációs csomagba való felvétel követelménye miatt át kellett konvertálnod.

Egyszerűen ellenőrizheted, hogy a többfájlos rendszered jól működik-e: egy böngészőprogrammal megnyitva a főszöveget, minden fájl minden linkjének működnie kell, méghozzá úgy, hogy ha a link fölé tartod az egérkurzort, az ablak alján lévő állapotsorban mindig csakis a publikációs mappádba mutató útvonalakat látsz.

Egy mondattal elintézhető a netre mutató linkek kérdése: ha ilyet találsz a szövegben (mivel az OCR programok büszkén belinkelgetik, ha ráismernek egy internet-hivatkozásra!), akkor azokat mindig szedd ki, magad pedig ne rakjál bele. Mobil olvasóeszközre készül a PRC, és senkinek nem hiányzik, hogy egy bennmaradt élő weblinkkel esetleg a drága mobilnetes kapcsolatra másszon fel a kütyüje teljesen feleslegesen. A link megszüntetése a Word-ben a hiperlinkre jobbkattintással megnyíló lebegőmenüben történhet. Ugyanez a HTML kódban megoldható úgy, hogy rákeresel a "www" vagy "http" kombinációkra, és ellenőrzöd, hogy nincs-e előttük-mögöttük egy <a href=...> ... </a> bejegyzés.

4. Speciális linkelés: lábjegyzetek

Több automatizmus is van a Word szövegszerkesztőben, ezek közül a mobi PRC készítésekor csak a láb- és végjegyzetek használata jöhet szóba. Két lehetőséged van a szövegben megtalálható jegyzetelés aktívvá alakítására. Egyrészt használhatod a szövegszerkesztő által nyújtott automatizmust (szerencsés esetben már így elkészítve kapod a jegyzetet), másrészt egyenként kézzel magad összelinkelheted a jegyzet-hivatkozásokat a jegyzet-szövegekkel. Mivel azok az extrák, amiket a Word nyújt a saját jegyzetrendszeréhez (pl. buborékban megjelenő jegyzetszöveg) nem megy át a mobiba, így az utóbbi kézi megoldás is van olyan jó, mint a hivatalos Word jegyzet, sőt a HTML kód egyszerűsítése szempontjából talán jobb.

A kézzel összelinkelt jegyzetelést nem ragoznám, hiszen ugyanaz a tevékenység, mint amit linkek készítésénél már tárgyaltunk, csak most több és rendszerezett linkelésre van szükség. Gyűjtsd össze a jegyzetszövegeket egy helyre, a könyvjelzők az egybegyűjtött jegyzetszövegek elejére kerülnek, majd ez alapján hiperlinkek a főszövegben lévő jegyzethivatkozásokhoz. Elszántabbak megcsinálhatják a visszalinket is, ekkor az aktív hiperlink kerül a jegyzetszöveg elejére, a könyvjelző pedig a főszövegbe. Érdekesség, hogy ez utóbbi könyvjelzőket nem kell a jegyzethivatkozásra raknod, rakhatod az adott mondat elejére is, így az olvasó mikor visszaugrik a jegyzet elolvasása után, egy teljes mondatot lát a kijelzőn, nem pedig a jegyzethivatkozást követő csonka mondatvéget.

A Word jegyzetelés automatizmusa két fő jegyzetpozíciót kínál: lábjegyzet és végjegyzet. Aki egyszer is bekonvertált jegyzetes szöveget HTML-be, az tapasztalhatta, hogy mindkét jegyzetforma ugyanarra a kialakítású végjegyzetre alakul át. Főbb jellemzői ennek a HTML változatnak, hogy a jegyzethivatkozások mindig szögletes zárójelet kapnak (ami elég gusztustalan módon az aktív link része lesz), a jegyzetszövegek pedig a fájl végére kerülnek külön-külön egy <div>...</div> blokkba zárva. Ismerve ezt a végeredményt, javasolt már eleve a DOC felkészítésénél is végjegyzetet használni, és mivel itt az összes jegyzetszöveg egybeömlesztve lesz, a jegyzethivatkozásoknál is a legjobb a sorszámozást választani a csillagozás helyett, mert így egyértelmű, hogy mi tartozik mihez.

Tehát egy jegyzeteket tartalmazó szöveg felkészítésénél első lépésként javaslom, hogy a jegyzetszövegeket - a hozzájuk tartozó jegyzethivatkozással együtt besorszámozva - gyűjtsd össze egy helyre a fájl végére vagy egy külön fájlba. Fontos, hogy amikor a jegyzetszöveget az eredeti pozíciójából a gyűjtőhelyre rakod kivág/beilleszt-tel, akkor először a hozzá tartozó jegyzethivatkozáshoz írd be az aktuális sorszámot (plusz egy jelölőkaraktert, mindjárt kiderül miért), majd ugyanezt a sorszámot ne felejtsd el a gyűjtőhelyre beillesztett jegyzetszöveg legelejére is beírni. Ha körültekintően dolgozol, akkor a művelet során nem sérül a jegyzet és a hivatkozása közti összerendelés. Természetesen, ha a jegyzetszöveg a főszövegbe volt beleszúrva, akkor a kivágásával olyan üres rész keletkezik, aminek a rendberakását ne felejtsd el azonnal elvégezni.

Amikor készen vagy a kigyűjtéssel, akkor nyisd meg egy külön ablakban (vagy a Word dokumentumablak felosztásával) a jegyzetszövegek listáját, és a főszövegben az elejéről kezdve menj végig a sorszámozott jegyzethivatkozásokon. Most nyer értelmet a hivatkozásokhoz írt jelölőkarakter. Ha olyat választottál, ami alapjában nincs benne a szövegben, például # vagy $ jel, akkor ezeket keresve egyszerűen végiglépkedhetsz a jegyzethivatkozások pozícióin. Az első találatnál töröld ki az ott lévő jegyzethivatkozásokat (a saját sorszámozásodat is), majd a Beszúrás menü Lábjegyzet... pontjával nyisd meg a jegyzetelés párbeszédablakát:

Válaszd a végjegyzetet és az automatikus számozást, és mivel első alkalommal használod, érdemes az Egyebek... nyomógomb mögötti beállítóablakban megadni a pontos formátumot is a következők szerint:

OK hatására visszajutsz a jegyzetbeszúrás ablakára, az itteni OK pedig kirakja az egyes számú jegyzethivatkozást a kurzorpozícióba és azonnal a fájl végére ugrik, létrehoz egy üres jegyzetszöveg-mezőt, amiben ott villog a kurzor. Itt használod fel a külön helyre kigyűjtést, ugyanis csak válts át a listádra, jelöld ki az első jegyzetszöveget és kivág/beilleszt-tel rakd a frissen létrehozott üres jegyzetszöveg-mezőbe. Kész is az első jegyzet.

Menj a főszöveg elejére (billentyűzeten Ctrl+Home) és keress rá újra a jelölőkarakterre. Most a következő jegyzetpozíciót találja meg. A jegyzetbeszúrás műveletei pont ugyanazok, mint az előbb, csak az Egyebek... beállításaival nem kell foglalkozni, azt automatikusan továbbhasználja a rendszer. Ha a kigyűjtött listádat kivág/beilleszt-tel fogyasztod, és ha nem szúrod el a számozás követését, akkor minden megtalált jegyzetpozícióba az aktuálisan létező "legelső" jegyzetszöveget kell beraknod. Persze azért időről-időre ellenőrizd, hogy a megtalált jegyzethivatkozások és a jegyzetszöveg-listád sorszámai követik-e egymást.

Elkészítve a Word automatizmusai szerinti végjegyzetelést a DOC fájlod (legalábbis jegyzet szempontjából) fel van készítve a MP Creator konvertálására. A konvertálás a Word hivatalos jegyzeteléséből egy oda-vissza belinkelt HTML hiperlink-rendszert készít, egy kis "Microsoft kavarással". A DOC-ból konvertált és kipucolt köztes HTML fájlban ezt találod a főszövegben lévő jegyzethivatkozások hiperlinkjeinél:

Fejtsük meg ennek a jelentését! A tag-ben szereplő "style" attribútum adja meg a kattintható szövegelem pontos kinézetét egy mso-endnote "szabvány"-stílusra hivatkozva, esetünkben ebben szerepel a jegyzethivatkozás linkjének felsőindexbe emelése. Hát ez ment a levesbe, hiszen a HTML fájl elejéről a stílusokkal együtt mindent rég kidobtuk, így a jegyzethivatkozás linkje általános szedéssel jelenik meg egy magasságban a normál szöveggel. Mivel a stílus értelmét vesztette, én azt szoktam csinálni, hogy egyesével megkeresve eleve kitörlöm a style='mso-endnote-...' bejegyzéseket. Sajnos csak egyesével megy a dolog a Windows Jegyzettömb-bel, mivel a stílus megnevezés tartalmazza a jegyzet sorszámát, így csak "helyettesítőkarakteres cserével" lenne kereshető, amit a Jegyzettömb nem tud. Aki a stílustalanítás után újra a felsőindexben szeretné látni a jegyzethivatkozását, az a <sup> ... </sup> tag-ek használatával megoldhatja ezt.

Van a tag-ben még egy felesleges bejegyzés: title="", ez gyakorlatilag mindig üres, nyugodtan kitörölhető. A módosítás automatikusan végrehajtható, de mivel van más javasolt átalakítás, így térjünk át a szögletes zárójelekre. Ezek láthatóan részei a hiperlinknek, ami rondán néz ki:

Vagy kitöröljük, vagy a hiperlink <a...> </a> blokkján kívülre másoljuk. A fenti kép jobb oldalán ez utóbbira látsz egy megoldást. Tulajdonképpen a title eltüntetését, a szögletes zárójelek lekezelését és a jegyzethivatkozás felsőindexbe emelését a következő három teljeskörű cserével egyszerűen elvégezheted:

1. title="">[ => > azaz kivágjuk a title attribútumot és a nyitó zárójelet, azzal hogy az egészet egy tag-záróelemre cseréljük.

2. ]</a> => </a>]</sup> azaz, ahol szögletes zárójel előzi meg a link zárótagját, ott felcseréljük a sorrendet és kirakjuk a felsőindex záróelemét is. A csere módosítani fogja a végjegyzetszövegek linkjeit is, de azzal majd később foglalkozunk.

3. <a href="#_edn => <sup>[<a href="#_edn azaz a jegyzethivatkozások nyitótag-je elé kirakunk egy nyitó zárójelet és a felsőindex nyitó tag-jét. Hogy biztosan csak a jegyzethivatkozásokra vonatkozzon a teljeskörű átalakítás, a keresőmintába belekerült az erre utaló egyedi minta, esetünkben a style kitörlése után a tag elejére csúszott href attribútum eleje.

A végeredmény a jegyzethivatkozások linkje esetén:

Térjük át a jegyzetszövegekre, amelyek esetében is javaslok némi átalakítást a köztes HTML fájlban. Az összes jegyzetszöveg a HTML fájl végére másolódott, és megelőzi őket egy <hr...> vízszintes vonal. Kezdjük ezzel! Töröld ki az elválasztóvonal kódját, és írj a helyére egy megfelelő címsor stílussal formázott "Jegyzetek" címsort:

Javaslom, hogy az egyszerűség kedvéért egyesével töröld ki a jegyzetszövegeket közrefogó <div> </div> tag-eket, így a jegyzetszövegek jól átláthatóan egymás alá kerülnek:

Ha jól dolgoztál, akkor valami hasonlóval link-kóddal kezdődik minden jegyzetszöveg sor:

illetve ha a jegyzethivatkozások linkjeit már korábban átalakítottad:

Persze a <p> tag tartalmazhatja azokat az attribútumokat, amiket magad teljeskörű cserével, vagy a kipucolószkripttel automatikusan beleraktál. A link átalakításának első lépéseként itt is érdemes a style='...' kitörlésével kezdeni, a Jegyzettömb-bel ugyanúgy egyesével, mint a jegyzethivatkozások linkjénél. Erősen javaslom a szögletes zárójelek eltüntetését (ha még létezik, akkor a title attribútummal együtt). A jegyzetszövegek linkjénél ne a teljeskörű cserét használd, hanem rakd a kurzort az első linkhez, és kitöltve a keresés és csere mezőket, egyesével lépkedj végig a linkeken a fájl végéig:

A jegyzetszövegek linkjénél szerintem nem mutat jól a felső index, így én nem állítom be a <sup> </sup> tag-ekkel, viszont mivel sorszámról van szó, szoktam egy pontot rakni a szám és az </a> zárótag közé egyesével történő cserével. A jegyzetszövegek linkjei esetében a javasolt átalakítások után ilyen lesz a végleges minimális HTML kód:

5. Jegyzetek tagolása

Az előbb ismertetett módszerek egybemásolják az összes jegyzetszöveget, így amikor az olvasó valamelyik hivatkozásra kattintva a jegyzetekhez ugrik, akkor nemcsak a kérdéses jegyzetet, hanem a rákövetkezőeket (vagy lapozással a megelőzőeket) is elérheti. Van egy módszer, amellyel nagyrészt elkerülhető ez, és egy-egy jegyzetszöveg önmagában jelenik meg a PRC-ben.

Ehhez két jegyzetszöveg közé valamilyen oldaltörést kell raknod a köztes HTML utólagos szerkesztése során. Ezt vagy kézzel egyesével bemásolgatva végzed el, vagy a meglévő jegyzetszöveg-kód ismétlődő elemeit felhasználva lépésenkénti keresés/cserével teszed meg. Az egyik lehetőség a korábban is ismertetett <mbp: pagebreak/> speciális kód használata, akár a crossable="no" attribútummal:

A másik lehetőség, hogy megőrizve a korábban törlésre javasolt <div> blokkokat, a HTML kód fejlécébe megadsz a div elemnek egy stílust, ami laptörést tartalmaz:

Ez utóbbi esetben figyelj arra, hogy általában a teljes szöveg egy <div class=Section1> </div> blokkon belül van, és ezen kívül még lehet néhány további <div> blokk a szövegben. Hogy ezekre ne legyen érvényes a laptöréses stílus, egyszerűen töröld a tag-eket a HTML <body> részéből.

Ugyanezt a stílusos megoldást alkalmazhatod a jegyzetszövegek <p> tag-jeiben is, ekkor viszont ezeket a paragrafus tag-eket meg kell különböztetni a főszöveg közönséges bekezdéseitől, így egy választott névvel definiálnod kell a fejlécben egy oldaltöréses stílust, amire a jegyzetszövegeknél a class="..." attribútum beírásával tudsz hivatkozni:

A laptöréssel feldarabolt jegyzetszövegeknél értelmetlen a "Jegyzet" cím kiírása, illetve ha mégis meghagyod, akkor mindenképpen kerüljön bele az első jegyzetszöveg blokkjába, hogy ne legyen közvetlenül a címsor után azonnal laptörés.

"Elminster"

PRC gyártás házilag 11.rész - .prc9 - Linkek és jegyzetek

0 megjegyzés

PRC készítés házilag 10.rész - .prc8 - Képek kezelése

2/03/2011 05:11:00 du. | Bejegyezte: S. Hercegfi | Bejegyzés szerkesztése

PRC készítés 8.

Képek kezelése

Aki úgy gondolja, hogy egy képekkel gazdagon díszített albumot vagy esetleg egy képregényt konvertálna PRC formátumba, az nagyot fog csalódni. A Mobipocket PRC képkezelése gyakorlatilag csak a legalapvetőbb beállításokra alkalmas. Ennek oka egyrészt a változatos képernyőméretekre optimalizált "reflow" képesség, ami nem barátja az előre csinosan beállított laptükröknek, másrészt a mobil eszközök korlátozott kijelzőméretei, amelyek örvendetesen híznak, de azért még néhányszáz pixeles szélességnél több nem gyakran áll rendelkezésére az olvasónak. Ennek az összefoglalónak tehát az a célja, hogy a legtöbbet hozzuk ki a szövegközi képekből a Mobipocket képességei ismeretében.

A lehetőségeket maradéktalanul kihasználó jó minőségű beillesztett képekhez az alábbi néhány általános szabályt érdemes betartani:

A jelenlegi Kindle firmware-ek nem kezelik jól a GIF-et, helyette JPG-t lehet használni, abból viszont 128kb-est.

1. A Mobipocket csak a GIF és (az utolsó olvasóprogramok esetén) a JPG képformátumot tudja használni. Minden egyéb szövegbe illesztett képet ezekre a formátumokra kell konvertálnod legkésőbb a PRC készítése előtt a köztes HTML felkészítésekor.

2. A beillesztett JPG képeknél a szürkeskálás formátumot az 5.3-as mobil olvasóprogramok egy része nem jeleníti meg. JPG esetében tehát csak az RGB truecolor változat a megfelelő.

3. Egy régi szabványból visszamaradt a PRC formátumban egy korlátozó elem. A PRC-be csomagolt objektumok nem lehetnek nagyobbak, mint a szegmensekre bontott PRC-konténerfájl egy 64000 byte-os szegmense. Azaz ha a bekonvertálandó kép mérete meghaladja ezt a méretet, akkor valami brutál tömörítéssel a Creator fogja ezt visszanyesni. A végeredménnyel biztosan nem leszel elégedett, úgyhogy javasolt a publikációs csomag képeit magadnak átnézni és az alább ismertetett trükkökkel 64000 byte-nál kisebbre konvertálni.

4. A Creator a köztes HTML készítésekor 96dpi-re konvertálja a képeket, ha kell, ha nem. Ezt viszont úgy teszi, hogy gyakorlatilag a kép pixeles méreteit növeli vagy csökkenti. Itt az utóbbival van a baj, ha már az eredeti sem volt valami olvasható (pl. egy térkép), akkor a képpontok számának csökkentése tönkrevágja az egészet. Ügyelj tehát arra, hogy a bekonvertálandó DOC fájl képei 96dpi-sek legyenek, akkor a Creator nem fogja megváltoztatni azokat.

5. A képfájlok és a főszöveget tartalmazó HTML között természetesen szoros kapcsolat van. Ha tehát a képekkel való munka során azokat áthelyezed, átkonvertálod, vagy átnevezed, akkor ne felejtsd el a rámutató <img...> képhivatkozásokban is aktualizálni a képfájl elérését. Ilyen beavatkozások után mindig ellenőrizd egy böngészőprogrammal, hogy tényleg betöltődnek a képeid a szöveggel együtt.

Alapvetően két okból kerülhet kép egy PRC szövegbe: egyrészt eredetileg is a könyv része volt, másrészt a mobi korlátozott képességei miatt magunk vagyunk kénytelenek képpel helyettesíteni egyes elemeket.

Ha a képeket a szöveggel együtt kapod, akkor neked, mint a PRC készítőjének kell dönteni, hogy a képek, grafikák vagy ábrák ténylegesen kellenek-e a PRC változatba. Általában elmondható, hogy a regény-illusztrációk feleslegesek, azok az ábrák, amelyekre a szövegben hivatkoznak, azok fontosak és megőrzendőek, a szöveget kiegészítő képek-fényképek pedig valamilyen megoldással megmaradhatnak, de az sem okoz problémát, ha töröljük. Például a Delfin-könyvek rajz-illusztrációi a törlendők közé tartoznak, a Dan Brown regények rajzai viszont fontos kiegészítői a szövegnek, ezeknek maradniuk kell, és végül a Hobbit szövegkritikai kiadásának hatalmas képanyaga akár maradhatna is, de mivel se a regény se a kommentárok nem csorbulnak az eltávolításukkal, így a kisebb fájlméret miatt ki lehet szedni.

Áttérve a pluszban berakott képekre, ezek egyik alkalmazásával már az előzőekben találkoztunk a betűket helyettesítő kép esetében. Mivel a mobi PRC erőssége a szöveg szabad áttördelése, ezért amikor a pontos szövegkép megtartása fontos, akkor választhatjuk az adott rész képként való beillesztését. Ilyen esetek lehetnek a bonyolultabb képletek, a nagyméretű táblázatok és az olyan extra szövegblokkok, amelynél fontos a kinézet, mint például a Monte Cristo grófjá-ban szereplő félbetépett levél. Hasonlóan a képként történő beillesztés a járható út, ha a szövegrész betűtípusát is meg kell őrizni, mondjuk gótbetűs szavaknál vagy kézírásos leveleknél (bár ez utóbbiaknál figyeljünk a mennyiségre, csak néhánysoros rövid leveleket kényelmes képváltozatból olvasni).

A saját képeknél értelemszerű, hogy fel kell azokat készíteni a PRC-re, de a szöveggel együtt érkezett eredeti képekre is mindig ráfér az alakítás, így azt javaslom, hogy a következőkben ismertetett lépéseken azok is essenek át, és az átalakított változatok kerüljenek vissza az előkészítés alatt álló DOC szövegbe, lecserélve az eredeti képeket.

1. A kép "beszerzése"

A szöveggel együtt kapott eredeti képek esetén nagyon egyszerű a képfájlok elkészítése. Természetesen nem javasolt a szövegszerkesztőből egyesével másol/beilleszt módon külön képekbe rakni az anyagot, egyrészt mert munkaigényes, másrészt pedig a művelet gyakran jár a kép ellenőrizetlen átkonvertálásával a háttérben. Ezzel szemben jó megoldás a képeket tartalmazó szövegfájl HTML-be mentése. Ekkor a szövegszerkesztő szabványos HTML fájlt készít az anyagból, és ez azt is jelenti, hogy a DOC/RTF formátumba beágyazott képadatokat is külön képfájlokba menti. Ha a szövegben átméretezett képek voltak, akkor gyakran két változatot is készít a konvertálás, egy eredeti felbontásút és egy átméretezett JPG fájlt, a döntés a miénk, hogy melyiket használjuk fel a PRC-ben. A HTML képei leggyakrabban a fájl mappájában megjelenő valami_elemei mappában image###.jpg fájlnévvel találhatóak, innen nyugodtan másold ki az eredeti nyersanyagod mellé, és miután a képek biztonságban vannak, akár le is törölheted az újonnan készült HTML-t (vele együtt törlődik a valami_elemei mappa is).

Áttérve a saját készítésű képekre, a speciális szövegrészekből pontosan ugyanúgy kell képváltozatot készíteni, ahogy az extra karakterek esetében megismertük. Most azonban nem csak egyetlen karaktert kell a Word üres lapjára írni, hanem mindazt a szöveget, képletet vagy táblázatot pontosan meg kell szerkeszteni, amit majd a képváltozaton látni szeretnénk. Amikor elégedett vagy az adott rész kinézetével, akkor a megfelelően nagyra kinagyított változatáról a korábban ismertetett módon készíts egy Irfanview képernyőmentést. Fontos a nagy méret a részletek miatt, hiszen a nagyból mindig lehet kicsit készíteni, viszont a "kockás" és "fűrészfogas" kisfelbontású képből csak a csodákra is képes Helyszínelők tudnak nagyfelbontásút varázsolni. Tehát ha a nagyfelbontás miatt a beállított anyag egy része lelóg a képernyőről, akkor a lekicsinyítés helyett inkább több darabban készíts róla felvételt.

A több darabos felvétel egy kicsit komolyabb munka, ezért érdemes részletesebben is végigvenni. Több darab esetén figyelj arra, hogy csak a függőleges és vízszintes gördítősávokkal mozdítsd el a képet két képernyőmentés között, a nagyítása semmiképpen ne változzon meg, és mindig legyen a két rész-kép között átfedő szakasz:

Ha megvannak a rész-képek, akkor a Gimp-el nyissál meg egy üres 96 dpi-s képet, amelynek a méretét válaszd akkorára, hogy a darabok kényelmesen elférjenek rajta:

Ezek után nyisd meg az első képernyőmentésedet, és a téglalap-kijelölés eszközzel másold be a hasznos részt a vágólapra. Visszaváltva az üres lapra, a Szerkesztés menü Beillesztés másként pontjában új rétegként rakd rá a képre:

Ugyanezt tedd meg a többi képernyőmentés kivágott hasznos területeivel. Végeredményként az új lapodon elkülönült rétegenként ott sorakoznak az összeillesztendő darabok. Válaszd ki az első darabot, és az Áthelyezés eszközzel húzd olyan pozícióba, hogy össze lehessen rakni a teljes képet anélkül, hogy a lapról lelógna a széle:

Keresd meg az Ablakok menüben a Rétegek dokkolható párbeszédablakát és nyisd ki.

Jelöld ki a listából a második képdarab rétegét, és az átlátszóságát a felső csúszkával állítsd 50%-osra.

Nagyítsál rá a két darab átfedő részére.

Az Áthelyezés eszközzel addig állítgasd a félig átlátszó második darabot, amíg a képen minden elmosódottság eltűnik és élessé válik a kinagyított részlet:

Ekkor a két képrészlet tökéletes fedésben van, így a második részlet átlátszóságát megszüntetheted a Rétegek párbeszédablakában, majd az Összeláncolás gombokkal a két réteget kösd egymáshoz.

Ha további képrészleteid vannak, akkor hasonló módon igazítsd azokat is egyesével a készülő teljes képhez, majd láncold hozzájuk. A végén összeáll az a nagyfelbontású kép, amit a monitor mérete miatt nem tudtál egyben lementeni a képernyőről. Ha a rétegek párbeszédablakában kikapcsoltad volna egyes darabok láthatóságát, akkor most kapcsold vissza. A Kép menüből válaszd a Látható rétegek összefésülése pontot, majd a végső összefésült réteget a képre illesztve végezd el a darabok összeragasztását.

A teljes képből kis ráhagyással jelöld ki a hasznos területet a téglalap kijelölési eszközzel, majd a korábban ismertetett másolás->létrehozás vágólapról módon készítsd el a végleges képfájlt.

2. A kép felkészítése

A mobi esetében a képektől viszonylag kis méretet és jó láthatóságot várunk, valamint a megkötések miatt a felkészítés feladata a 96dpi beállítása és a 64k fájlméretnél kisebbre alakítása. Általában egyszínű (fekete-fehér) illetve szürkeárnyalatos grafikákról van szó, így ez a nyersanyag jó példa a szöveggel együtt kapott képek minőségére:

Az általunk képernyőmentésből készített képek természetesen tisztábbak, így a felkészítési műveleteknek csak felbontás/képméret része vonatkozik rájuk.

Kezdjük először a szemcsés és fakó nyersanyag láthatóságának növelésével. Megfelelően megválasztott fényerő csökkentés+kontraszt emelés művelettel könnyen elérhető, hogy egységes fehér legyen a háttér, a vonalak pedig sötétebbek legyenek. Ehhez használd a Színek menü Fényerő-kontraszt funkcióját:

Az "Előkép" bekapcsolásával az eredeti képen folyamatosan figyelheted a beállítások hatását. A mintául szolgáló fekete fehér képünk esetén, a fényerő-kontraszt állítás után ezt kaptuk:

Ha a képen még marad felesleges dolog (például nem tűnt el teljesen a kötés árnyéka, vagy maszatok-pontok vannak a képben), akkor a Gimp eszköztárában található rajzeszközökkel (mintavevő, ecset, másolás-beillesztés stb.) érdemes megpróbálni javítani rajta:

A szemcsésség (származzon akár a szkennelt papír képéből, vagy JPG túl-tömörítésből) eltüntetése általában is hasznos lehet. Nemcsak a kép rendezettsége és láthatósága növekszik néha ezzel, de JPG kép mérete is csökken, hiszen nem mindegy, hogy az algoritmusnak zajos szemcsézettségre vagy nagy egyszínű felületekre kell tömörítést találnia.

Színes képek esetén természetesen már használhatatlan a fényerő-kontraszt trükk a képzaj, és ezen keresztül a képméret csökkentésére. A megfelelő megoldáshoz a különböző elmosás szűrőket kell használni, de csak óvatosan, hogy a szemcsézettség csökkenjen, de a kép élessége ne romoljon jelentősen. Ezekből több is rendelkezésre áll a Szűrők menüpont alatt:

Tulajdonképpen a szűrőkkel történő képmanipulálás hasonló adatvesztéses eljárás, mint amit a képtömörítők végeznek, csak itt te magad ellenőrizheted az adatvesztés, és az így nyert tömörítés látható hatását. A művelet persze hosszas próbálkozás igényel, hogy kevesebb pixeles információból ugyanazt a látványt előállítsd. Hasznos eszköz ehhez a Gimp Szelektív Gauss-elmosás szűrője, ami a zajos foltokból úgy állít elő egyszínű vagy sima színátmenetű felületeket, hogy közben azért a kép tartalmát is figyelembe veszi:

Minden felesleges rész, amit az eredeti képről le tudsz vágni, tovább csökkenti a PRC-be kerülő feljavított változatod méretét. Néha ehhez érdemes az ábrába komolyabban is belenyúlni. Amikor az ábrához tartozó elemek, feliratok nagyon távol vagy rossz pozícióba esnek a főtéma anyagától, akkor másolás-beillesztéssel javasolt áthelyezni az adott elemet. Ehhez először a téglalap-kijelölés eszközzel megfelelő ráhagyással rajzold körbe az áthelyezendő elemet.

A Másolás használata után Szerkesztés menü Beillesztés másként pontjával új rétegként rakd vissza a képre az adott elemet.

Az Áthelyezés eszközzel mozgasd el a visszamásolt elemet a végleges pozíciójába, ügyelve arra, hogy a körvonalai se látszódjanak majd a végleges képen az adott darabnak (emiatt csak egyszínű vagy egységes mintázatú háttér esetén használható a módszer!):

Ha a helyére került az adott elem, akkor a Réteg menü Összefésülés lefelé pontjával ragaszd rá a teljes képre az átmozgatott részletet:

Miután még megvan az eredeti pozícióban is a problémás elem, ha ez részben belelógna a körülvágott végleges képedbe, akkor javasolt a fenti eljáráshoz hasonló módon egy kimásolt üres háttér-részlettel lefedni.

Amikor a kép kinézetével elégedett vagy, akkor a téglalap kijelölés eszközzel, minimális ráhagyással vágd ki a képből a hasznos részét. A Fájl menü Létrehozás menüpontjával a vágólapról készíts belőle egy külön képet a szokásos módon.

A következő lépés legyen a kép pixeles méretének beállítása. A mobil eszközök néhányszáz pixeles kijelzővel rendelkeznek, így ha valami más dolog nem igényli a nagy méretet, akkor megfelelően kicsire lehet a képeket átméretezni. Hogy mit jelent a "megfelelően kicsi", egyrészt meghatározza, hogy a lekicsinyített kép 100%-os megjelenítésnél még felismerhető legyen a monitoron, másrészt illeszkedjen az átlagos betűméretű szövegbe. Ez utóbbit az eredeti DOC nyersanyagba 100%-os mérettel történő visszaillesztéssel ellenőrizheted, ha az így berakott 96 dpi-s kép arányos az A5-ös lapon lévő szöveghez, azaz nem túl kicsi és nem lóg le a lapról, akkor megfelelő a mérete. Az átméretezést és a dpi felbontás beállítását a Kép menü Kép átméretezése menüpontjánál megjelenő párbeszédablakkal végezheted el:

Első legyen a felbontás beállítása 96 dpi-re, majd add meg a választott méretet. Mivel alapból kötött a képarány (a láncszem jelzi), ezért elegendő csak az egyik oldal, például a vízszintes méretezésével foglalkozni, és a kép tartalmától függően 100 - 400 pixel értékűre beállítani próbálkozással. (Ha nem tetszik a végeredmény, akkor kötelezően a Szerkesztés menü Visszavonás funkcióját használd!)

A képfelkészítés utolsó lépéseként mentsd el a végleges változatot. Javaslom a JPG formátumot az egyszerűbb kezelése miatt. Ehhez először ellenőrizd a Kép menü Mód pontjában (vagy a GIMP ablak címsorában), hogy a kép RGB truecolor színsémájú-e, ha nem az, akkor állítsd át ilyenre:

A Fájl menü Mentés másként pontjával nyisd meg a mentés párbeszédablakát.

Fájlnévnek azt választasz, amit akarsz, nekem például bevált az egységes név a szövegbeli előfordulás sorrendjében sorszámozva. A kész képeket javaslom, hogy a DOC nyersanyag mellé rakjad, hogy együtt legyen minden anyag, ami a PRC-be kerül. A fájltípust az alsó kinyitható listából állítsd is át JPG-re, ha nem az lenne. A mentés gombra kattintva a JPG tömörítés beállítóablakát kapod:

Az előnézet bekapcsolásával ellenőrizheted a végleges fájlméretet és a végleges kép kinézetét. A tömörítés százalékos mértékének megadásával próbáld meg 64000 byte alá vinni ezt a méretet. Mivel a JPG a tömörítés erősítésénél egyre kásásabb képet eredményez, ezért javaslom, hogy a 80-85% alá ne állítsd a tömörítést, inkább lépj egyet vissza és az eredeti kép pixeles méretén vegyél visszább. (Kétdimenzióról lévén szó, az oldalméret változtatása négyzetesen hat a képméretre, például felére csökkentve az oldalhosszt, negyedére csökken a képméret!)

A felkészítés különleges esetét jelentik az olyan képek, amelyeken az apró részletek jó láthatósága-olvashatósága is fontos. Ilyenek például a térképek, amelyek eleve nagy képek, és az apróbetűs feliratok miatt a pixeles méretcsökkentés nem járható út, a JPG túltömörítés pedig az említett "kásásság" miatt okoz hasonlóan olvashatatlan végeredményt. Ha tehát nem csökkentheted a kép pixeles méretét, és így nem tudod 64000 byte alá tömöríteni, akkor javasolt a palettás formátumú GIF alkalmazása.

A GIF formátum nem a színkomponensek három adatát tárolja minden pixelnél, hanem egy táblázatot használ, amiben az összes alkalmazott szín fel van sorolva, és a pixeleknél csak a táblázatbeli sorszámra utal egyetlen adat. A JPG-hez mért méretkülönbség akkor növekszik számottevővé, ha a GIF színtáblázatának (palettájának) eredeti 256 színes méretét lecsökkentjük 32, 16 vagy 8 színre. Ezt fekete-fehér ábrák esetén gyakorlatilag büntetlenül megtehetjük, így lehetőséget kapunk pixelesen nem csökkenthető ábrák és térképek megfelelő méretbe konvertálására.

Első lépésként készítsél a kitisztított-kontrasztnövelt, eredeti méretű képedből egy szürkeskálás képet, hogy a GIF palettázás biztosan csak a szürkeárnyalatokkal dolgozzon:

Ha szükséges, akkor végezd el a kilógó feliratok áthelyezését, és ha lehetséges, akkor vágjál le a képről minden sallangot. Javaslom, hogy az így előállt képet tömörítetlen BMP formátumba mentsed el. Ezután még olvashatóság szintjéig csökkentsd le a kép pixeles méretét, majd a Kép menü Mód pontjában válaszd az Indexelt... módot. A megjelenő párbeszédablakban kezd a színszám korlátozását mondjuk 32 színnel optimalizált palettára:

A színszórást állítsd olyan típusúra, ami számodra megfelelő eredményt ad, de inkább nagy egyszínű felületeket eredményezzen, mint szórt képpontokkal való színközelítést. Ha valamit utólag módosítani szeretnél, akkor itt mindig a "Visszavonás"-t használd! A végeredményt mentsd el GIF formátumba:

Mivel a GIF esetében nincs lehetőséged a képméretet mentés előtt ellenőrizni, így a fájlkezelőben nézd meg, hogy mire jutottál a tömörítéssel:

Ha még további tömörítés kell a 64KB-hoz, akkor egyrészt a színpaletta csökkentésével (akár 4-6 színig), másrészt még egy nagyon kicsi méretcsökkentéssel próbálkozhatsz. Ehhez mindig kezd elölről az átalakítást a tömörítetlen BMP fájlból! Néhány ilyen kör megtétele után biztosan eléred az optimális palettaméret-képméret beállításokat, és az így készült képet használhatod fel a PRC-ben. A végeredmény sokszor így is csak a "nagyjából olvasható" kategóriába esik, viszont még mindig ez a legtöbb, amit a 64KB-ból ki lehet hozni:

3. A kép visszarakása a szövegbe

Az egyszerűség kedvéért (és hogy a DOC változat is teljes legyen) javasolt a felkészített képeket visszarakni a DOC szöveg megfelelő pozícióiba. Ehhez rakd a kurzort a kép helyére, vagy töröld ki a régi változatot, és a "Beszúrás" menüből használd a "Kép" pontot. A képfájl megkeresése után a Word az aktuális kurzorpozícióba beszúrja a képet:

Általában a beillesztés 100%-os mérettel történik, ha a kép így ráfér a lapra. Viszont nagyobb képek esetén a Word automatikusan átméretez, amit a képre jobbklikkel kattintva ellenőrizhetsz a "Méret" párbeszédablakban. Ha nem 100% a méret, akkor állítsd vissza, most nem számít, hogy így le fog lógni a lapról:

A Mobipocket nem tud csicsás körülfuttatásos képelrendezéseket használni. Kettő beállítás van (ami valójában egy): sor közben és külön sorban. Mindkét elrendezés a Word esetében a "Szöveggel egy sorba" módnak felel meg, csak a második esetben a képet önállóan egy üres sorba rakjuk. (Ez utóbbi esetben használhatsz a képre jobbra-középre-balra rendezést is). Tehát az alapértelmezettként "szöveggel egy sorba" beillesztett képen ne csinálj semmi körülfuttatást, szöveg elé vagy szöveg mögé rakást, azt ugyanis a mobi nem tudja értelmezni:

A sor közbe beillesztett képek alkalmasak például az idegen karakterek beszúrására, míg különsorba kerüljön minden egyéb kép, ábra vagy grafika, szükség esetén a hozzá tartozó képaláírással:

4. Utolsó módosítások a köztes HTML változatban

A HTML kódba egy <img...> taggel kerül be a képfájlra történő hivatkozás. Hogy pontosan mennyi kód tartozik a képhivatkozáshoz, az nagyban függ a HTML készítésének módjától:

Tehát ha a felkészített képekkel ellátott DOC változatot a korábban ismertetettek szerint MP Creatorral fordíttatod köztes HTML-be, majd a szkriptes pucolást is végrehajtod, akkor a képeidre a HTML-kódban ehhez hasonló minimális bejegyzés mutat: <img src="valami_elemei/image###.jpg"/> Ennyi az, amit egy képhivatkozásnak tartalmaznia kell egy Mobipocket PRC konvertáláshoz. Ha a HTML fájlt más úton készítetted el, akkor nyugodtan kézzel is kitörölhetsz minden szemetet, míg a fenti minimál-hivatkozást eléred.

Word DOC használata esetén a publikációs mappában a valami.html könyvszöveg mellett megjelenő valami_elemei mappa tartalmazza a szöveghez tartozó képeket abban a formában, ahogy a Creator majd a PRC-be berakja:

Nézd át ezt a fájllistát, hogy a DOC->HTML konverzió során nem-e történt egy automatikus átkonvertálás, vagy betömörítés. Általában ugyanazokat a képeket találod itt, mint amit a DOC elkészítéséhez felhasználtál. Viszont ha valamelyiket a konverzió áttömörített vagy GIF-ről JPG-re konvertált, akkor nyugodtan cseréld le a publikációs mappában szereplő változatot a felkészített eredetivel. Ami fontos egy ilyen cserénél, hogy a megváltozott fájlnevet a HTML megfelelő hivatkozásánál is írd át:

Mint minden HTML módosításnál, így most is erősen javasolt a végeredmény megtekintése egy böngészőprogramban, hogy ellenőrizd: a HTML változatban továbbra is megvan minden kép. Ha minden megfelelő, akkor (legalábbis a képek tekintetében) alkalmas a végleges PRC összeszerelésére a publikációs csomag HTML anyaga.

"Elminster"

PRC gyártás házilag 10.rész - .prc8 - Képek kezelése

PRC gyártás házilag 11.rész - .prc9 - Linkek és jegyzetek

2 megjegyzés

Kindle DX (DeluXe)

PRC készítés házilag 11.rész - .prc9 - Linkek és jegyzetek

PRC készítés házilag 10.rész - .prc8 - Képek kezelése

Blog statisztika

.PRC készítés

Blog Archivum